Görögország, Rodosz 2012

Első benyomások a főnökünkről

Röviden? Rosszak... Nem tesz jó benyomást azzal a tulaj, hogy nem bírja megszervezi a jegy megvételét... kb 5 ezer forintot spórolhattunk volna, ha két nappal ezelőtt vesszük meg, mert végül nekünk kellett megvenni, mert amit ő talált, az ugyanannyiba került, mint amit mi kinéztünk...

Ráadásul a hapsi a volt töri tanárom fia... ami szintén nem utal semmi jóra:D Érdekes személyiségek, érdekes személyiségek.

Tehát a jegyünk végül 32000 Ft-ba került, aminek a felét elvileg kifizeti a kedves tulaj, de amiket hallottam, nem vagyok egészen biztos benne. De nem baj, ha nem kapunk fizetést, majd kivesszük a kasszából:D vagy keresünk egy másik helyet, ahol dolgozhatunk...Kitti már talált is párat, mindenre fel kell készülni, nem?

 Holnap vár rám mosás, pakolás, átgondolás, OTP-ben hisztizés, hogy miért is veszik le az sms díját, ha nem küldenek sms-t. A gondosan betervezett fodrász-terv is felsült, mert megbetegedett a fodrászom... ez a hét valahogy nem az enyém...de végre esik az eső:)

Utazás előtti napok:

Egy szó határozza meg a két napot, a könnyes búcsú... na azért ne legyünk ilyen komolyak:P

A tegnapi nap viszonylag eseménytelenül telt, reggel 8-tól maratoni redőnyszerelés (nem a részemről:D), rosszullét, Zsófival dumálás, mosás, pakolás, csak, hogy ne mindent egy nap alatt kelljen csinálni. Egész ügyes voltam, alig van olyan dolog, amit még akartam venni, csak elfelejtettem:D ami kimaradt az a ragtapasz, úgyhogy remélem, hogy semmi baj nem fog történni, és, hogy nem csak Magyarországon lehet kapni, ami azért egy kicsit furcsa lenne, ha belegondolunk...

Mai napon maratoni búcsú Szanditól, aki már megint csak azért találkozott velem, hogy kapjon kaját:P (ne vedd magadra, tudod, hogy csak viccelek:D) Kérdőívek a szakdogához kinyomtatva, úgyhogy jöhet a töltetés. Már ezért is érdekes lesz az ott tartózkodás.

Ezután pakolás, pakolás és pakolás. Az elmaradt fodrászolás bepótlása, fürdőkabin kékre és lilára festése...apu gondolom örülni fog:D Este még egy tali, aztán hajnalban indulás... és utána 40 fok...csak bírjam:) Sikeresen bepakoltam a bőröndömbe, alig 17 kiló, úgyhogy visszafelé pár macska is befér majd:)

És a legjobb, anyu jó tanácsa: csak arabbal ne...:D

Érkezés után

Csodás meglepetésként ért, hogy nem 3, hanem 2 órás volt az út köszönhetően az időeltolódásnak… gondolhattam volna rá:D Kellemes landolás volt, szép táj, szigetek, amik mintha lebegtek volna a levegőben. Elég hamar megszereztük a bőröndjeinket, ami után meg is találtuk Andrást, mert kijöttek elénk (nem csak elénk). Kaptunk egy elég érdekes sofőrt… nem mondanám, hogy halálfélelmem volt, de ez a vezetési stílus nem tartozik a kedvenceim közé, és az sem volt szimpatikus, hogy egy bizonyos ismerősről nagyon lekezelően beszélt. Tehát nem lopta be magát a kedvenceink közé ezzel és egy későbbi tettével sem, de csak sorrendben.

Kb egy óra alatt érkeztünk meg a szállásra. Mivel még vannak itt mások is, akik keddtől lesznek szabadnapon, ezért nekünk keddig szabadságunk van… ami jó hír, még most, mert van 3 szabadnapunk, viszont ezután elvileg akkor 3 hétig nem lesz (remélem nagyon rossz idő lesz, hogy ne is akarjunk kivágyni a szabadba – ez jelenthet nagyon meleget és hideget is… holnap 44 fokot ígérnek). Ezután megtudtuk azt is, hogy nem csak recepción leszünk és csak NÉHA segítünk be a konyhán, hanem váltjuk egymást a konyha és a recepció között… Ádinak persze könnyű dolga lesz, vagy éjszakai recepció, vagy bár, szóval elég irigy vagyok rá:P Utána megnézhettük a szobánkat, ami nem a dolgozókkal van az alagsorban (mert még ott vannak a csajok, akik helyét majd át fogjuk venni), hanem az emeleten, egy vendégszobában légkondival. Ennek nagyon örültünk, de Ádit véget vetett boldogságunknak, mert mondta, hogy le kell adnunk a kezelőt, és nem használhatjuk. Ebből jött a konfliktus a kedves sofőr úrral. Épp a bárban beszélgettünk, odajött és teljesen kiakadva elkezdte mondani, hogy az András visszaszerezte nekünk a légkondit, és ez milyen csúnya dolog (finoman fogalmazok), mert nekik az alagsorban nincs. Kitti elejtett egy mosolyt és/vagy egy megjegyzést, hogy haha; hát ez se segített a helyzeten, tovább ecsetelte a helyzetet a báros srácnak… Miért fáj a boldogságunk?:D

Kaptunk enni is, kicsit sokáig kellett várnunk, hogy befejezzék a vendégek, de nagyon jó volt a kaja: gyümölcsleves és hal részemről. Utána lementünk a tengerhez, ha már nem volt semmi jobb dolgunk :P A víz nagyon jó volt, elég hamar mélyül, de kellemes hőmérséklet, néhány helyen jeges pontokkal, pici halakkal. Az egyetlen probléma, hogy kavicsos a környezete is, ami nagyon hamar felforrósodik, úgyhogy elég nehezen értünk el a partra:D Sikeresen beleborultam, amikor megpróbáltam kikerülni a kis kavicsokat, és próbáltam megállni a saját lábamon:P Amikor már nagyon unatkoztunk köveket dobáltunk a vízbe és nagyon jól elszórakoztattuk magunkat:D Láttam halakat ugrálni a vízben, nem egyet, hanem több tucatot, elég érdekes látvány volt:) Most a vacsira várunk, a vendégeké elég jól néz ki, de nekünk még semmi sajnos. Ma biztos, hogy jól fogunk aludni, mert még be is sétálunk a faluba kicsit nézelődni, meg már jobb idő is lesz remélhetőleg:)

Beindultunk, mint víziló a mocsárra

Este bementünk még Gennadi óriási központjába, kicsi, aranyos, tele kóbor állatokkal. Túl sokat nem láttunk belőle, mert már sötét volt, úgyhogy majd valamikor el kell menni nappal is…csak ne lenne ilyen meleg.

Vasárnap korán keltünk, hogy elmenjünk Rodoszba és a Pillangók völgyébe. Szerencsére elvittek reggel kocsival Rodoszig, úgyhogy csak onnan kellett fizetnünk a buszra, ami iszonyat drága. Kb egy órás út 5,5 euró, kicsit sokallom, de nem ez volt a legdrágább buszozás, hazafelé Rodoszról 6,5 eurót fizettünk, mondjuk ott legalább a kilátás kárpótolt minket, mert kb végig a tenger mellett jöttünk. Itt, ha a sofőr gondol egyet, akkor megáll, kiszáll, elszív egy cigit, mély filozófiai vitát folytat a kukásokkal és csak utána indul tovább, nem kell sietni. Tehát eljutottunk a Pillangók völgyébe, ami onnan kapta a nevét, hogy kb júniustól augusztusig (mondom kb. annak, aki utánanézne :D) egy pillangófajta tömegestül létezik ott, és szépek, de ezt csak akkor látod, ha repülnek. Amikor össze van csukva a szárnyuk, akkor nem valami különlegesek. Persze le akartuk őket fényképezni, de ez elég nehéz. Amikor még egy helyben voltak, addig oké volt, de nyilván azt akartuk, hogy akkor kattanjunk, amikor épp repülnek. Hát… nem nagyon sikerült, csak sorozatfotózásnál, de még úgy is nagyon gyorsak voltak az én gépemnek.

A terep hegyes-völgyes volt, jó kis edzés, csak macskakő szintű talajjal, ami azért nehezíti a dolgot. A legviccesebb az volt, amikor ártatlanul sétáltam és egy hapsi a kezében hozott egy rákot, egy nagyobbacskát. Eléggé megijedtem, nem igazán számítottam a dologra, de azért megkértem, hogy hadd fényképezzem le:D

Amikor itt végeztünk, elmentünk még nézelődni Rodoszba. Már elég fáradtak voltunk, kevés energiánk volt, úgyhogy az óvárosból nagyon keveset láttunk, leginkább a szuveníres részen járkáltunk, mert egy helyen nem fordultunk el, utána meg már nem sok kedvünk volt visszamászni. Azért egy régészeti múzeumba betértünk, ami elég érdekes volt ingyen. Itt diákoknak elég sok minden ingyenes, viszont, ahol nem, ott diák jegy se nagyon van. Mivel a reggeli gyros már nem tartott, ezért megálltunk egy tradicionális étteremnél, ahol természetesen nem valami jól választottam. Szeretem a tintahalat, de valószínűleg csak a tintahal karikát:D Töltött tintahal. Mivel töltött? Sajttal. Akkor kérek. Kihozták, hát valami folyékony sajt volt, ami finom is lett volna, ha nem paprikás, de azt kipiszkáltam, utána már egész finom volt, csak kicsit rágós. Viszont azon a területen, ahol tettek rá citromot, az nagyon finom volt, meg a farok része, vagy mi. A csajok hússal és rizzsel töltött paradicsomot ettek, ami nagyon finom volt. Inni limonádét kértem, megszokva az itthoni teli gyümölcsös limonádét, hát kihoztak egy szénsavas, cukros löttyöt… hát köszi. De összességében oké volt. Utána még sétálgattunk egy kicsit a kikötőben, a kilátás a tengerre nagyon szép volt. A napi sokk a hazabusz ára volt. Mire hazaértünk már eléggé ki voltunk dögölve, uh alvás volt minden mennyiségben.

Hétfőre azt terveztük, hogy bérelünk a hotelben autót és megnézzük a sziget déli és nyugati részét, egy kite paradicsomot meg kis falucskákat. Sajnos a hotelben nem volt már autó, ezért másik kölcsönzőhöz kellett menni, az meg egy másik városban volt, de nagyon kedvesen felajánlották nekünk, hogy átvisznek minket oda is. Szuper. Választhattunk kb két Fiat között, egy Panda mellett döntöttünk. Jogsit elő, adatok felvétele, ok gyertek. Gyönyörű babakék kocsit kaptunk. Elmondta, hogy mennyi benzin van benne, ennyi maradjon, és az mennyire elég kb. 200 km, ok. Utunkat Prasonisi felé vettük. Ez a kiteosok és szörfösök paradicsoma, nagyon jó szél van és itt ér össze a Földközi és az Égei-tenger. Van mellette egy kis szigetecske is, ugyanezzel a névvel, ahova régen át lehetett menni egy kis homokos utacskán, de mára már a nagyját elmosta a tenger. Baromi érdekes, hogy mennyire látszik, hogy melyik tenger melyik. Szépséges az már tuti.

Innen átmentünk egy kis falucskába, Kattaviaba, ott megebédeltünk, mert igazából mást nem is nagyon lehetett ott csinálni. Kitti kitalálta, hogy van valamilyen kisebb út, ahol vannak templomok, vagy kolostorok, vagy valami, amit meg lehet nézni. Hát a kisebb út, az elég különleges volt. Köves, homokos, keskeny. Kicsit félve vettem felé az irányt, mert nem nagyon bíztam egy Pandában, meg mégiscsak bérelt kocsi. Azért elindultunk. A táj nem volt valami nagy szám, persze voltak jó részei, de itt inkább a kicsikocsibumbumon volt a hangsúly. De legalább ilyen terepen is kipróbálhattam magam. Egy kocsival se találkoztunk. Megérte ezen az úton menni, mert utána a másik oldalon nagyon szép kilátásunk volt, gyönyörű szép kék tenger, többféle kék ráadásul. Apolakkiában azt hittük van valami érdekes, de nem igazán volt, de a kilátás jó volt. A monolithosi erődöt is megnéztük, de csak kívülről, mert nem nagyon akartunk lépcsőzni. Voltak az út mellett mézárusok és csak úgy megkínáltak minket. A fenyőméz nagyon finom. Olvastam az útikönyvben, hogy Sianaban van valamilyen különleges, házi készítésű joghurt, meg hallottam már másoktól is, hogy azt meg kell kóstolni, meg már fel is akartuk magunkat frissíteni egy kicsit, beültünk egy étterembe. Hát a pincér nem volt valami bizalomgerjesztő, de volt az étlapon joghurt, úgyhogy mindenképp meg kellett kóstolnunk. Hozzá egy jó kis jegeskávé, persze nem olyan, mint otthon sajnos. A joghurt nagyon érdekes. Mézzel szokták szerintem inkább enni, mert a boltokban is úgy láttam. Mi mézzel, dióval kértük. A joghurt nagyon savanyú, de a méz édes, és együtt a kettő szerintem isteni. Aztán innen már visszafordultunk, mert másnap ugyebár munka volt. Ádi összehaverkodott egy magyar hapsival, aki ott dolgozott és kapott ingyen pálinkát. Nem is ő lenne, ha nem kapott volna valamilyen ingyen dolgot:P Innen átmentünk Asklipioba, ahol egy várrom volt, jó kis kilátással, a hegyen, jó kis sétával, meleggel és kecske sírással. Utána visszajöttünk Gennadiba, ketten Ádival meg visszavittük a kocsit a kölcsönzőbe. 20 eurót tankoltunk bele, amiben már benne volt az, hogy annyit kellett benne hagyni, amennyi alapból volt benne. A kölcsönzős srácok kérdezték, hogy hol lakunk. Gennadi. Az kb 3-3,5 km, úgy terveztük, hogy stoppolunk, vagy legrosszabb esetben lesétáljuk. Nem kellett. Felajánlották, hogy hazavisznek minket. A srác nagyon jó fej volt, dumált végig. Utána még lementünk egyet fürdeni, azért ilyenkor este már elég hideg a víz, de legalább lemostuk az egész napos izzadságot.

És ma reggel volt az első munkanap. 6-kor keltem, hogy fél 7-kor kezdhessek, hogy belejöjjek, hátha lassú vagyok. Hát holnap biztos nem fogok ilyen korán menni. Simán végeztem a feladataimmal, még holtidőm is volt. Nekem nincs problémám a munkával, csak az zavar, hogy előzetesen nem ebben egyeztünk meg. Recepció és néha besegítés a konyhán. Na ez most már úgy van, hogy egy hét itt, egy hét ott. Viszont a recepciós meló is leginkább takarításból áll. Nem gond, megcsinálom, de azért ott már kicsit kiakadtam, amikor 3x kellett feltakarítanom ott, ahol igazából semmi olyan nem történt, ami összekoszolta volna. És nem hiszem, hogy az én dolgom lenne, hogy a vécét is kitakarítsam, bár lehet, hogy csak nekem vannak furcsa elképzeléseim a recepciós munkakörről. Az első öt percben sikerült felhúznom az előttem lévő srácot azzal, hogy át mertem számolni azt a pénzt, amit ő előttem (VELEM EGYÜTT) számolt meg. Még jó, hogy átszámoltam, mert kb 8 euro eltérés volt. Ennyit erről. Munka után leruccantam a hűs vizű tengerbe, kicsit le is égtem. Felfedeztem, hogy lehet banánozni, meg jetskit bérelni, úgyhogy azért mégse annyira unalmas ez a part, mint ahogy ezt eddig gondoltuk. Szinte örülök is neki, hogy nem az van, ami otthon, hogy nincs helyem, hogy letegyem a törölközőm. Most este elmentünk gyrosozni, ezekről le kell állni, mert igazából meg se bírtam enni, de legalább megetettem egy éhes macskát.

Who let the dogs out?

A tegnap este elég vicces volt. Épp Ádival kajáltunk és közben game of thronest néztünk (mi mást), amikor hívott anyu. Kimentem az utcára, hogy senki ne hallja, amit mondok a szállodáról, mert nem akarom annyira, hogy tudják, hogy mit gondolok. Majd az utolsó napokban megmondom nekik szépen finoman, hátha addigra már le is higgadok.

Az történt, hogy eszembe jutott, hogy a másik háznál láttam kiskutyákat. Ki lennék, ha nem én, ha nem mentem volna oda. Egy ideig még elénk félénk volt a kis fekete, aztán odajött. Őt követte a "család" is, hugi vagy öcsi, anyuka, apát meg annyira nem érdekelte a dolog (viszont az már egy nagyobb kutya volt). Beszélgetek anyuval, közben simizem a kutyákat, amikor az egyik kiszabadult... a kapun egy drótból készült "rács" volt, de az egyik oldalon már le volt szakadva. Nyomom vissza a kutyát, semmi, kimászik. Próbálkozik a másik is. Telefon le, kutyák visszanyomkodása a rács mögé, többszöri próbálkozás után úgy tűnik, hogy sikerült. Akkor menjünk onnan gyorsan, nehogy újra kimásszanak. Pár méter után visszatekintek, anya és a gyerekek kint az úton, ááá nem megyek vissza, majd visszamásznak valahogy. Jön egy kocsi, na futás vissza, nehogy elüssék őket. Tuszkolás no 2, sikertelen, mindig kimásznak. Becsöngetek, hátha meg tudják oldani az ott lakók. Semmi. Csöngetek újra. Semmi. Ezt vagy 4x megpróbáltam, amikor eszembe jutott hátha a kapu nyitva. Mázli. Két kisebb kutyát kézbe, bedobva. Na akkor emeljük a nagyobbat. Már majdnem megvan, amikor a kicsik megint kimásznak. Már elég ideges voltam. De valahogy csak sikerült visszatennem őket. Futok onnan, nehogy utánam jöjjenek. Visszanézek, jönnek utánam... De szerencsére el tudtam tűnni a szemük elől és talán nem is ütötte el őket semmi. Majd visszanézek valamelyik nap.

Ma recin vagyok. Jön a takarítónő, a kedvesebb. Ugyebár mi most vendégszobában vagyunk, ami az emeleten van. Vécépapír egy zacskóba. Gondoltam  megkérdezem kedves takarítónkat, hogy nem vinné-e el a mi szemetünket is, ha már úgy is ott jár. Erre kapom a le****ást, hogy mit gondolok én, hogy majd ő azért van itt, hogy takarítson? És majd a szobátokat ti fogjátok ám kitakarítani, hát nem képzeled... Dehogy, hogy juthatott eszembe, hogyha valakit szépen megkérek valamire, akkor segíteni fog, és hogy a takarítóknak az a dolga, hogy takarítsanak. Bár az én munkámból ítélve ez inkább az én dolgom:P Később odajött hozzám, hogy hol találom a tisztítószereket. Köszi, fontos információ, bár elég nehéz lenne most úgy takarítani, hogy 3 bőrönd és 3 ágy van a szobában. Igazából csak azért kértem meg, hogy ne nekem kelljen a recepción keresztül hurcolnom a vécés szatyrot. De ha normál hangnemben mondta volna, hogy figyelj, ti vagytok a szobában, dolgozóknak véletlen se segítünk, akkor azt mondom, hogy rendben, kösz a felvilágosítást. Így azt érte el, hogy majd én is így állok hozzá a közeljövőben. OK, itt a takarítók a királyok. De akkor én is az vagyok, mert én is egész nap takarítok.

Tegnap le lettem cseszve, hogy már 7:55 van és még nincs felmosva, akkor végeztem a söpréssel és simán befejeztem volna, mert nincs olyan vendég, aki 8-ra jön enni, max 2. András mondta, hogy az éjszakai recis dolga lenne ez, szólt is neki, csak ő épp mást csinált. Szóltam neki én is később, hogy másnap jó lenne, ha megcsinálná. Hát nem igazán tetszett neki, hogy egy felmosással megzavarnám az alvását, számítógépezését, vagy bármit, mert ez nem az ő dolga. Hát nem is az enyém, mégis megcsinálom. Korábban meg nem fogok felkelni, mert nem fizetik meg. Úgyhogy nagyon jól alakulnak a dolgok...

A legnagyobb probléma az, hogy nem mondják el normálisan, hogy kinek mi a dolga. Nekem is az mondta el, aki előttem volt recin, a főnök csak nagyjából, vagy még úgy se. Aztán utána mindenki mossa kezét, hogy nem én voltam, az nem is az én dolgom.

Az előző hét tartalmából:

Bekerültem a konyhába, megcsináltam mindent, úgy ahogy kellett, a szakács benézett a szobánkba, miközben én a konyhát nyaltam fel, elkezdett velem és a Lillával üvöltözni, hogy mekkora kosz van a szobánkban, ilyenben nem lehet élni, szégyen, hogy lány létünkre ilyen helyen élünk (persze mi négyen vagyunk egy szobára, de nem gond, a bőröndöm se fér el, 3 polc van négyünkre), és ő minden nap felmos (újra felhívom a figyelmet, hogy én épp a konyháját nyaltam tisztára, EGYEDÜL).

Akkor nem szóltam vissza, de másnap újra felhúzott, akkor szépen elmondtam neki, hogy úgy beszélt velünk mint egy darab szarral, és, hogy nem kellett volna, erre ő csak annyit mondott, hogy hülye vagyok, ha a hangsúlyon akadok ki, mert nem ez az alapja a beszédnek, kíváncsi lennék, ha a feleségével, vagy gyerekével beszélne így valaki, akkor hogy reagálna.

Akkor tegnap megint betalált, mert söprés után elmentem szó nélkül fürödni, és hogy soha nem szoktuk ott hagyni egymást. Ami persze nem igaz, mert az ő kivételezettje mindig ott hagy mindent, ha befejezi a munkát, de mivel ő a kedvenc, ezért nem számít. Mondhatok bármit, nekem nincs igazam.

Ma megmondtam a főnöknek, hogy 11-én menni akarok haza, mert velem ne beszéljen így senki. Ő azt mondta, hogy igen a szakácsnak volt igaza. Ok, de 1. akkor se beszéljen így velem, 2. nem ez volt az első alkalom, 3. amúgy is recepció volt beígérve és ennek a munkának még a recepció része is elég messze áll attól. Úgyhogy lassan indulok, valaki tervezze meg a kövi nyaralásomat, mert ez nem mondható nyaralásnak.

Már csak 6 nap

Fejlemények, András megkért, hogy gondoljam át, hogy maradjak, mert kitolás a többiekkel, ha elmegyek, és akkor még a konyhára se kell mennem dolgozni. Azt hiszem engem kedvel, mert másnak ezt annyira nem ajánlotta fel. Átgondoltam a dolgot, de látván, hogy milyen fúrások, kibeszélések vannak itt minden nap, inkább úgy döntöttem, hogy mégis megyek haza. Plusz utánunk (mert a Kitti is akkor jön) egy héttel jönnek haza a többiek is, és 4-en maradnánk. Elviekben 3-4 újnak kéne jönnie, de Veronika azt mondta, hogy valószínűleg az ő sulijából már más nem fog jönni, mert két hétre (suli kezdésig) már felesleges lenne, meg a munka se olyan, amiért érdemes eljönni. Elvileg András kedden beszél a sulival, akkor majd minden kiderül. A higiéniáról ne is beszéljünk, Görögország nem az én országom… Most kaptunk egy új „fürdőt”. Van benne egy zuhany, egy csap és egy wc. Ez úgy egy légtérben. Semmi függöny, semmi zuhanytálca, semmi tükör, semmi polc. Épp, ami egy női fürdőbe kell, minden nő erre vágyik. Gondoltam felavatom (na jó, igazából csak azért mentem oda, mert Veronika azt mondta, hogy a másikból kb kitiltottak minket), két perces zuhany után vagy 20 percig itattam fel a vizet, mert nem folyik el. Van egy lyuk a falban, ott kifolyik, meg van egy lefolyó, na oda elég nehezen jut el, úgyhogy kedves sofőr barátunk már megint nagyszerű munkát végzett.

Hát a stoppolásból nem lett semmi, nem aznap mentem, amikor akartam, mert Kitti kitalálta, hogy ha várok még egy napot, akkor mehetnénk együtt is. Munkaidő vége: 3 óra, busz indulása: 3:45, persze arra az esetre, ha nem vennének fel stoppal. Valós munkaidő vége: 3:10, na akkor siessünk egy kicsit. 18-ra kinn is voltunk a buszmegállónál, hogy könnyen föl tudjunk pattanni, ha mégis arra kerülne sor. A busz megérkezéséig stoppoltunk, de nem igazán akartak minket felvenni. Dudálás volt, mintha az bármit is segítene, megálló viszont csak egy, de ő nem oda ment, ahova mi, úgyhogy storno. Jajj majdnem elfelejtettem, előtte este a parton voltunk, hogy fényképezgessük a dagályt, mint minden normális turista:D Én okos a Lilla gépében hagytam a fényképezőm kártyáját, ezért hamar abba is hagytam, mert nem volt hely, úgyhogy emlékeztettem magam, hogy ki kell vennem. Másnap reggel veszem ki, hogy betegyem a fényképezőmbe...aha, de hol van a fényképező, itt kéne lennie, nem...az nem lehet, lent hagytam a parton. Ruha fel, sprint. Már messziről megláttam, hogy szegény ott kacsingat rám, hogy vigyem már haza. Baromi nagy mázlim volt, hogy még korán volt és senki nem járt arra, na meg, hogy a víz nem jött sokkal kijjebb, mert akkor már víz alatti képeket csinálhatnék csak. Erről eszembe jutott egy jelenet egy filmből, szerintem A maszkból: Mázlistának érzed magad? Igen? IGEN.

Na, de kanyarodjunk vissza. Buszra fel, buszra le. Merre menjünk? Naná, hogy lefelé, ha utána fel kell mennünk az Akropoliszhoz. Már a legelejéről is egész szép volt a kilátás, ez viszont lefelé kicsit csúnyább lett, először egy csapat kifacsart narancsot találtunk, utána meg csak szemetet. Legalul volt egy kis tér, de semmi extra, meg gondoltuk, hogy sietünk egy kicsit, mert azért mégis csak olyan háromnegyed 5 körül van. Lindos nagyon cuki, turista város (falu). Bazáros utcák, kb mindenhol ugyanaz, de azért tetszetős. Van egy csacsi lakosztály is, ott tartják azokat a szamarakat, akik felviszik a lusta, kövér turistákat az akropoliszra. Természetesen mi gyalog mentünk, nem akartuk azért ennyire megterhelni őket:D

Mivel kihagytam az ebédet, ezért már elég éhes voltam, úgyhogy beültünk egy étterembe valami helyit enni. Két szintes, teraszon jó kis kilátással. Kinézzük a helyet, pincér mondja, hogy hát épp most akarja lezárni, jó, akkor menjünk le, áááá nem kell, csak az egyik oldalt, jahh oké. Leültünk egy kétszemélyes asztalhoz, de épphogy csak elfértünk rajta, nem tudom, hogy a görögöknek miért nem tudják eltalálni a normális méretet (a szállodában a vécéülőkék, de lehet, hogy máshol is, kisebbek, mint a vécé körfogata). Pincér hozza az étlapot, hmmm töltött, vagy grillezett, vagy valamilyen rákok. Megkérdezem, mivel vannak töltve, megkérdezi, mert nem tudja... ok... elmegy, Kitti még nem is rendelt, visszajön: szorri, de ez egy esti étlap és esti kaják vannak rajta, a szakács még nem tudja elkészíteni. Great, akkor mit tud, háááát azt nem tudom. Ok, okosabbak lettünk, de mit ehetünk. Hoz egy másik étlapot - de miért nem ezzel kezdte egyből? Amúgy a választék majdnem ugyanaz volt, egy-két dolog nem volt rajta. Kicsit zabos voltam már, mert már éhes is voltam, és mert nem ehettem azt, amit akartam, de végül azért sikerült kiválasztani a grillezett polipot. Tintahalat már ettem, akkor most ezt is nézzük meg, bár valószínűleg rosszul választok, mint mindig.

Rendeltünk italt, amíg vártunk. Már legalább fél órája, ha nem tovább vártunk, épp panaszkodtam, hogy mikor lesz már kész, biztos még csak most fogja ki a polipot stb, amikor odajött a pincér, hogy kicsit sokáig tart, mert grillezés meg ilyenek. Mondom oké oké, ez ért magyarul???:D Hát nem értett, sőt azt hitte, hogy oroszok vagyunk. Érdekes asszociálás a nyelvünkről. Két perc múlva megérkezett a kaja. Azt hittem, hogy csikóhalat kaptam, olyan szépen volt elrendezve a kis polip csápom, lábam, kinek hogy tetszik. Egyetlen rossz pont, hogy salátát kaptam, de szerencsére kitti kapott sült krumplit a halához (ami nem volt jó, szerintem, neki meg a polip nem ízlett), szóval cseréltünk. Nagyon finom volt, kicsit mintha sajt íze lett volna, ropogós, néhol rágós, de nagyon jó, csak kicsit kevés. 9.90 volt, igazából még azt is mondhatnám, hogy elég is volt, de mivel finom volt, ezért ettem volna még belőle. Végeztünk. Te Kitti, ne együnk desszertet is? Egyszer élünk, másra úgyse nagyon költöttünk eddig se, úgyis fogyni akarunk, uh együnk. Kinéztük a múltkori joghurtot, meg egy citromos pitét. Fél perc múlva jön a pincér, hogy nincs citrom...jó. Akkor pannacotta. Nem volt rossz, de semmi különleges. A joghurtról is hanyagolhatnák a diót, mert nagyon úgy néz ki, hogy az itteni dió nem a legfinomabb.

Kaja után elindultunk fölfelé, de nem tudtuk az irányt, követtük az orrunkat. Összetalálkoztunk egy csapat macskával, óóóó, de édi, nee simogasd meg, lehet veszett, vagy bolhás, kit érdekel voltam már bolhás, de még elkapsz valamit, azért vigyázz, neeem dehogy, jajj majdnem megkarmolt. Szegények nagyon le voltak soványodva, úgyhogy vettünk nekik két doboz macskakaját. Mekkora harcok voltak. Ha még mennénk Lindosba, akkor biztos viszünk még. Nagy nehezen elértük a felfelé vezető lépcsősort, ofkórsz, hogy csúszik, milyen jó lesz ez lefelé. Nem nagyon reménykedtünk abban, hogy be tudunk menni, mert az útikönyvben a zárás 6:40-re volt kiírva, és mi fél 8 körül értünk oda. Mázli, 8-ig, diákkal ingyen be tudtunk menni, ami baromi jó, mert amúgy 6 euró lett volna, ami azért kicsit drága. Maga a hely nem volt nagy szám, eléggé le van már rombolva, viszont a kilátás az nagyon szép volt. Kár, hogy eléggé sietni kellett, mert így kb lefényképeztünk mindent, de nem igazán tudtuk elolvasgatni a dolgokat. Lefelé (nyilván felfelé is, csak nem vettük észre) voltak kitéve székek azoknak, akik elfáradtak, vagy poénból, de elég érdekesen elrendezve. Egyikbe bele is ültem, bár, ha a súlyomat is ráhelyeztem volna, lehet, hogy borulás lett volna a vége. Utána már sajnos nem tudtunk lemenni a strandra, mert 1. elég fáradtak voltunk, 2. nem tudtuk, hogy mikor jön a busz, a stoppolásra meg már nem számítottunk. De azért stoppoljunk kicsit mielőtt megvesszük a jegyet, hátha. De azt hittük, hogy a busz pontosan jön, ezért inkább megvettük, mert nagy volt a sor. A busz csupán 25 percet késett, lehet ennyi idő alatt fel is vett volna minket valaki. Mikor hazaértünk teljesen ki voltunk ütve, jó is munka után még várost nézni:D

Tök jól kezdődött a báros munka, jön a másik báros, hogy kitakarítottam-e tegnap a kávégépet, hááát megondom őszintén pont nem. Miért? Mert el van törve benne valami. Nekem működött. Mikor vetted észre? Délután. Hát akkor azért szerintem ott lehet a hiba…:D Ezt persze már nem fűztem hozzá. Megyek a bárhoz, kedves mindenesünk is rám támad, hogy mit csináltam a géppel, mert rossz. Nekem még működött, mi a baja? A tejport adagoló cucc letört. Csodálatos. Azt a részt nem is szoktam kitakarítani, mert nem mutatták meg, akkor nyilván én törtem el. De reggel még működött, úgyhogy akkora baj nem lehetett. De annyira nyilvánvaló, hogy engem okolnak. Meg a másik csaj állandóan okoskodik, jajj, ha van időd, azért rendezgesd a napágyakat, ok, és melyik családot szedjem le róla, hogy visszategyem a helyére? Akkora bölcsességeket tud átadni, hogy leesek a székről. Egy nagyképű ribi, megerősített forrásokból.

Már csak egy hét, valószínű, hogy nem kapjuk meg a maradék egy szabadnapunkat, de nem is baj, a lényeg, hogy végre kikerüljünk erről a helyről. A probléma ott van, hogy nem tudják hogyan kell vezetni egy szállodát, mennyi ember kell, és hogy azoknak mit és mennyit kéne dolgoznia. Meg, hogy olyan embereket vegyenek fel, akik nem fúrják egymást, nem hiszik azt magukról, hogy jobbak azért, mert régebb óta vannak itt. Persze ilyen nincs, mindenhol „jobbak” a régiek, de tudjuk, hogy the new is always better…

Új fejlemények: Kitti kiakadt és hazament, mindezt kb fél óra alatt döntötte el. Én teljesen megértem, de a többiek nem, hogy tehet ilyet valaki, ha nem bírja, akkor ne vállalja el stb, de ha nem vállalja el, akkor nem tudja, hogy bírja-e vagy nem, nem? Eszter, a nagyon kedves lány, ki is akadt, hogy hogy lehet valaki ilyen, ő ott volt, és amúgy is szarul dolgozik a Kitti csak hátráltat. Nem is bírtam tovább a fúrását, inkább elmentem aludni. Mondja ezt az a csaj, aki alig csinál valamit, ha nagy a hajtás, akkor inkább elmegy a pasijával. Ma ő lett kinevezve főnöknek a konyhába főnöknek, mert a főnök nem volt ott. Mit csinált? Legalább fél órára elment, senki nem tudta, hogy hol van. Naná, ő ott van, ha kell. Múltkor ugye az volt a baj, hogy én ott hagytam őket este felmosásnál, mert különben mindig megvárjuk egymást. Ma a Lilla egyedül mosott fel, pedig 3-an is voltak előtte a konyhában, akkor ez most hogy is van? Minden szabad, ha a megfelelő ember vagy… Kitti mázlista, hogy már otthon van, mert hogy mindenki szid mindenkit a háta mögött, egyeseknek mindent szabad, másoknak meg semmit, ez így annyira nem pálya nekem. Valószínűleg nem is jönnek új emberek, mert a suli, ahonnan szoktak jönni megelégelte, hogy András nem igazán válaszol az emailekre, nem küldi a repülőjegyet időben, és hogy ők se azt a munkát végzik, ami előre meg lett beszélve, úgyhogy virágzik a biznisz. Ma beszéltem egy angol családdal, akik nagyon ki vannak akadva, kb minden rossz nekik, de teljesen igazuk van. Jól is jött nekik, hogy odaadtam a kérdőívemet:D

Délután elmentem Kiotariba. Gondoltam stoppolok egyet, fel is vettek, de nem is arra mentek, uh kb tök messze tettek ki, utána negyed órás séta az út mellett, de jól esett, mert az ebéd megülte a gyomromat és legalább lesétáltam. Vettem egy két szuvenírt, értem ez alatt ajándékot a családnak, meg megnéztem a sziklás részeket, tettem egy kört, mert nem tudtam hol kell visszatérni az útra és ezért visszamentem a kiinduló pontra. Ott stoppolgattam és felvett egy hapsi egy jeeppel, hát ilyenem se lesz, és cabriom se az már biztos, lefújta a fejemet teljesen.

VÉGE

Az utolsó pár nap is eseményekben gazdag volt. Lopás volt a hotelben és minket gyanúsítottak, mert semmiképp se lehetett külsős munka… na persze. A takarítók valamit rosszul csináltak és vagy ők, vagy más pénzt lopott. András hozzá nem értése megint előkerült, amikor visszafizette az ellopott pénzeket azoknak, akik bejelentették, hogy eltűnt a pénzük, még azoknak is, akik úgy jöttek oda, hogy három napja lopta meg őket valaki. Jahh, nyilván nem csak hallották, hogy a másiknak ki lett fizetve és gondolták kapnak az alkalmon. András velünk dolgozókkal akarta kifizettetni a veszteségét, amit persze egyikünk se akart; várta, hátha valaki majd jelentkezik közülünk, hogy mi loptuk el, de persze ez nem vált be.

Utolsó napomon megkaptam a fizetésemet, és kedvesen ki is vittek a reptérre. Mivel az egyik takarítónőt gyanúsították, aki mellesleg velem küldetett haza pénzt, ezért utánam jöttek és megnézték azt a pénzt, amit kaptam a nőtől, mert ha az a lopott pénz, akkor ő a tettes. Hát nem az volt, nekem meg égett a pofám. Szerencsésen hazaértem, itthon már csak a reptéren voltak gondok a parkolással. Vég(r)e.

Legjobb kaja: tengeri dolgok

Legszebb naplemente: Lindos

Legjobb meglepetés: állami építésű, vagy régészeti lelőhelyeken (?) nincs belépő diákoknak

Legrondább homok: Prasonisi

Legjobb desszert: görög joghurt, méz

Legjobb dolog: 50 méterre tengerpart