Spanyolország, Madrid, Ávila, Segovia 2013. február 1-8

Jegyvásárlás, foglalások

Megkezdődtek az előkészületek:) Repülőjegy és szállás lefoglalva, viszonylag olcsón, bár a wizzair egy kicsit betett azzal, hogy a bőrönd 6000 helyett 11000-be kerül. Egy hostelben fogok aludni, teljesen a központban, metróznom se nagyon kell majd. Anyunak is beadtam a dolgot, hogy egyedül utazok és nem lesz semmi gond. Remélem, hogy épp nem fognak valamiért tüntetni...

Elkezdtem az előzetes költségkalkulációt, egész jól ki fogok jönni. A legtöbb hely, amit meg akarok nézni ingyenes:)

Már a címerük is cuki:)

"Fun" facts about Madrid!

Ezen belül pedig 10 körzetre:

1. Puerta del sol
2. Madrid de los Asturias
3. La Latina y Lavapies
4. Huertas
5. Atocha
6. Gran Via - Plaza Espana - Templo de Debod
7. Calle Alcalá y Parque del Retiro
8. Paseo del Prado - Plaza Colon
9. Paseo de la Castellana - Plaza Castilla
10. Chueca - Malasana y Conde Duque 

Az én szállásom a Gran vía körzetben van, a Plaza Espanaval szemben. 

Utazás előtt egy nappal 

Már kezdek kicsit izgulni, de legalább az elégedettséggel tölt el, hogy befértem egy kisebb méretű bőröndbe (remélem, még nem pakoltam be mindent). Biztonsági intézkedések megtéve, két pénztárca, ha az egyiket ellopnák; útlevél és személyi, az előbb említett okok miatt; paprika spray, amit biztos, hogy nem fogok használni; új talpbetét, ha nagyon hideg lenne és mínuszba menne a hőmérséklet (amire max késő este van lehetőség), 3*4 elem, ha netán 2*4 egyszerre akarna lemerülni ééés nagyjából ennyi.

Azért, hogy mégse teljesen egyedül utazzak, írtam egy-két embernek couchsurfingen. Többek között egy lengyel csaj is visszaírt, aki eléggé hajlik rá, hogy eljöjjön velem Segoviába és/vagy Ávilába. Vele a megérkezésem után fogok találkozni és megszervezzük, hogy mégis mikor lenne jó. Találkozásunk helye a Plaza del Sol, ahol ugyanaz a medve és fa található, ami a madridi címerben is látható, erről majd később, hogy miért és hogyan:)

Szörnyű felfedezést is tettem, amikor megnéztem, hogy a múzeumok, templomok stb leghamarabb 9-kor nyitnak, ami nekem, mint korán kelőnek nem a legjobb hír. Mondjuk, ha azt nézem, hogy a reggeli sem lesz valószínűleg 7 órától, akkor teljesen jól van ez így. 

Akkor lássunk egy kis előrejelzést abból, hogy milyen idő is várható:

A gépem fél 8 körül fog leszállni, remélhetőleg 9 előtt már a szállásomon lehetek. A metrótúra kb 40-45 percig fog tartani. Szerencsére elég könnyen be lehet jutni a központba busszal, vagy metróval (vagy taxival, de ez szóba se jöhet). A busz 5 euro, ha van bőröndöd (bár 2011-ben még nem kellett ezért külön fizetni, úgyhogy lehet, hogy valamit félreolvastam) a metró meg elvileg 1 euro. 

0. nap - utazás

Már itt jól kezdődött minden. A reptéren összefutottunk Árpa Attilával és az Emberek énekesével. Itt anyu megjegyezte, hogy mlyen jó hely a reptér, mert itt bárkivel össze lehet futni. Azt bizonyítván, hogy azt hiszem (néha), hogy minden körülöttem forog (most kivételesen szeretett szülővárosom körül), megszólaltam, hogy igen, de mit keresnek Veszprémben!?! A buszon, ami kivitt a repülőhöz elkövettem azt a hibát, hogy amikor egy hapsi megkérdezte, hogy szabad-e a mellettem lévő hely, én azt mondtam, hogy igen. Két percig kibírta, hogy ne szóljon hozzám, aztán rákezdett:

ő: hideg van

én: ühüm

ő: sokat utazom

én: az jó

ő: te egyedül mész?

én: igen?

ő: én ingatlanokat adok el, a múlt évben 112345668 euro volt a bevételen, 22545524 a kiadásom, nagyon jól keresek, sokat utazok, mondtam már, hogy múlt évben 12-szer utaztam, voltam itt, meg ott, ott egy kicsit többször, mert az a kedvencem, te voltál már ott? mindenképp menj el, mert nagyon jó, mondtam már, hogy sok pénzem van?... és ez így folytatódott, amíg be nem szálltunk a gépbe. Illedelmesen előreengedett, miután elmondtam, hogy mennyire szeretnék jó helyen ülni, utána szerencsére nem vett észre, vagy vette a lapot, de nem ült oda hozzám. Kicsit rosszul éreztem magam, hogy ennyire bunkó voltam, de kinek van kedve egy 35 éves, frissen szingli, halszájú pasival jópofizni egész úton? Nekem aztán nem.

Vele azonban még nem volt vége a szuper útitársak kompániájának. Sokféle utastipológia van, de akkor most lássuk az én kedvenceimet:

- aki már az indulás előtt hátradönti a székét és baromira nem izgatja, hogy ez neked is jó- így

- aki mögötted ül és nem bírja a 150 centijével, a hosszú lábaival nem rúgdalni folyamatosan az ülésedet

- a szülő, aki felhozza a még beszélni nem, csak üvölteni tudó gyerekét. Persze ilyenkor mindenki szegény gyereket szídja, pedig a szülő a hibás

- a hangos, vagy ordít, vagy énekel, tök mindegy, hogy az ismerőse a gép melyik részén ül biztos, hogy "beszélgetnie" kell vele 

- a dumálós, aki hozzád beszél, még akkor is, ha a füledben van a füllhallható, vagy látványosan aludni próbálsz. Látványos alatt értem, hogy csukott szemmel.

- aki alszik és közben rád dől, ha nyáladzik, akkor még jobb 

- a büdös, a kövér, a hosszúlábú: mindenki átlóg a te ülésedre

- aki annyira hangosan hallgatja a zenét, hogy te tisztán ki tudod venni, hogy mit hallgat, de nagyon úgy tűnik, hogy ő nem hallja

- aki a középső, vagy folyosó mellőli ülésről rajtad keresztül próbál kinézni az ablakon

- a Darth Vader

- a nyugdíjas

- az izgő-mozgó

- aki bekapcsolva hagyja az elektromos kütyüjét, pedig még ég a "ne használd" lámpa. Számomra talán ez a legszörnyúbb, mert én elég parázós vagyok, ezért betartom a szabályokat és ha egy másik töketlen miatt zuhanunk le, akkor nagyon ideges leszek.

Hoppá, ha már zuhanás. A repülést egy elég unalmas tevékenységnek tartom (főleg, ha rossz idő van és nem lehet nézelődni), ezért nálam csak feldobja a hangulatot, ha fordulunk és bedől a gép (a legjobb, ha felém); ha turbulencia van, egy kis rázkódás mindig felébreszti egy kicsit az embert; és amikor földet ér a gép. Jobb esetben ezek nem egyszerre következnek be. De ha mázlista vagy, akkor kettőt még meg lehet csípni egy időben. Ok bevallom, nem egyszerre történt a turbulencia és a dőlés, de egymás után és ez nem a jó fajta "ébredj fel" fajta turbulencia volt, hanem a kösd be magad fajta. Bár ha lezuhantunk volna, akkor szinte mindegy, hogy bekötjük-e vagy nem. Lehet, hogy unalmamban nem kellett volna a Lost gépszétszakadós jelenetén, vagy a Légikatasztrófák egyes részein gondolkoznom, hátha miattam történt a dolog:D De lejutottunk (bár ez mindenhogy fenn állt volna). A 10 perces késést, amit a kapitány az elején bejelentett, mivel csak 650 km/h-val tudtunk repülni, nem sikerült behoznunk. Ráadásul a madridi kifutópálya annyira nagy, hogy majdnem 10 percig tartott a leszállástól elérni a kapuig. Még egy fekete pont, hogy a bőröndökig is sokat kellett mászkálnunk. A metrót megtalálni sem volt piskóta, mert ok, hgoy kiteszik, hogy merre van, de odaírhatnák azt is, hogy ha 20 perc után se értél még oda, ne ess pánikba, azért még jó irányba mész, csak még 10 perc, míg odaérsz. A metrójegy vásárlás se úgy működik, mint nálunk. Lehet venni olyan jegyet, ami ráírja, hogy mi lesz a végállomásod. Na én ezt nem tudtam, és ezért két jegyet kértem a kedves nőcitől, aki segített kitalálni, hogy hogy működik az automata. Persze azt már nem mondta, hogy nem kell két jegy, elég egy. Na mindegy, öt euro mínusszal kezdődött az utazás. A szállás megtalálásával már nem volt gond, pont volt egy metrómegálló. A szállás egy 4 ágyas szoba, először 3-an voltunk benne, egy brazil nő, és egy valószínűsíthetően afrikából származó srác, aki talán Oroszországban tanult. 

Érkezés utánra meg volt beszélve, hogy találkozok egy Couchsurfinges lengyel lánnyal. Ő eléggé érdeklődött a segoviai és ávilai kirándulásom iránt is. Amíg nem találkoztunk elnéztem a Plaza de la Puerta del Sol-ra, ami egy közepes méretű tér, ahol sikerült belefutnom egy tüntetésbe. Innen vezet a Calle Mayor (ahol megtaláltam azt az édességboltot, ami már Toledo-ban is nagyon tetszett) eljutottam a Plaza Mayorra, ami lényegesen nagyobb, mint a Puerta del Sol. Ez egy téglalap alakú tér egy csomó étteremmel és egy pár szuvenír bolttal. A tér közepén áll egy III. Felipe-t (Fülöpöt) ábrázoló szobor. Eredetileg Juan Gómez de Mora tervezte (a teret, nem a szobrot). Itt avatták boldoggá Madrid védőszentjét, bikaviadalokat és királyi esküvőket is rendeztek. Sajnálatos módon 1790-ben leégett és az újratervezést Juan de villanueva végezte (fun fact: róla nevezték el a Prado egy részlegét is).

Mivel ezen a téren nem találtam meg a mackót, amit kerestem, ezért visszamentem a Puerta del Solra. Siker. A maci , ami madrid címerében is megjelenik, egy madroñot (eperfát) babrál. Ez a jelkép 1222-ben tűnt fel először. A téren található a madridi nullkilóméter, és III. Carlos (Károly) szobra.

Végre megtaláltuk egymást Kamilával a CS-es csajjal, aki hozta magával két Erasmusos társát is. Nem tudom, hogy hogy van ez, de a lengyel srácot alig értettem meg, pedig angolul beszélt, ez már máskor is előfordult. Lengyelországban csak a csajok tudnak megtanulni normálisan angolul? Turizmusos volt bájdövéj. Na már megint itt jön az a dolog, hogy engem, aki angolul és spanyolul is tudott, amikor jelentkezett Erasmusra (ok, akkor még nem volt annyira biztos a tudásom) nem engedtek, az ilyeneket, akik még angolul is alig tudnak, spanyolul meg egyáltalán nem, őket meg felveszik. Na jó, már megint nem húzom fel magam rajta, de azért nem esett valami jól. Ittunk egy kis sört, kaptunk hozzá egy kis tapast, utána meg egy koktélt egy La cueva del faisán nevű helyen, ami magyarul annyit tesz, hogy a fácán barlangja. Az nem derült ki, hogy miért ez a neve, mert fácánt nem láttunk és a hely sem olyan volt, mint egy barlang. Egy nagyon jó dolog viszont volt, egy világtérkép. Kaptunk egy-egy rajzszöget és be kellett szúrnunk az országunk helyére. Jelentem, hogy én voltam az első magyar, aki eljutott ide. A hapsi segített is nekünk, hogy melyik állomásról tudunk eljutni Segoviába. Ő a Chamartint javasolta, ami még az Óperenciás tengeren is túl van. Ez az a hely, amit még otthon megnéztem a térképen és mondtam, hogy valszeg ide nem megyek. Megbeszéltem a két csajjal, hogyha jó idő lesz, akkor elmegyünk szombaton Segoviába, majd reggel szólnak, hogy mikor menjünk, de olyan 10-11 felé lesz esedékes. Mondom ok, szépen átgondoltam a dolgot és mivel én nem nagyon akartam metróra költeni, ezért korán fel akartam kelni, hogy odaérjek. 

1. nap

A kiadós reggeli (2 lekváros pirítós és egy kávé) után elindultam a vonatállomás felé, útközben fényképezgettem, bár túl sok érdekes dolgot nem láttam ezen a részen, egy két érdekes ház, plaza, vagyis tér. Ezeknél mindig meg kellett lepődnöm, hogy ez nem azt jelenti, hogy itt bármilyen növényzet, pedig nem kéne, a Hősök terén sincs semmi, de valamiért élt bennem az a kép, hogy plaza=jardín, ami kertet jelent és csak itt látni normális növényzetet, ami eléggé hiányzott az út alatt. Szökőkút viszont kb mindenhol van. Kívülről láttam a Santiago Bernabeut, utólag tudom, hogy be is mehettem volna egy múzeumlátogatásra, mert maradt pénzem, de akkor még nem tudtam. Mikor odaértem végre a Chamartin állomásra, kiderült, hogy busz nem, csak vonat megy Segoviába, az meg 23 euro oda-vissza. Ezt egy kicsit sokalltam, úgyhogy okosan nem vettem meg a jegyemet, mert van még egy állomás az Atocha (ami szintén egy vonatállomás, de úgy tudtam, hogy a buszállomás is ott van, de nem...) Egy ideig még sétáltam, volt közben egy park, a Puerta de Europa mellett, ami igazából két magas épület egymás mellett, ahol volt zöld és víz is, valami csatorna szerűség és két férfi valami keleti harcművészetet tanult.

Dél felé járt és már nagyon fájt a lábam a sok sétától, meleg is volt, táska is lehúz úgyhogy nagy nehezen úgy döntöttem, hogy fogom a metrót mégha nem is egyezik az elveimmel, és a Prado felé vettem az irányt. Nem vagoyk én csíra, csak nem voltak megfelelőek a körülmények a sétálásra:D Érdekes amúgy, hogy külföldön simán használom a metrót, és ki is igazodok rajta, de ha itthon kell, akkor nagyon húzom a számat. Lehet mondjuk azért, mert mindig van valaki, aki megmondja, hogy melyikkel, hova, meddig menjek (köszi Ádi). A Prado kívülről egy nagyon szép épület, óriási, szobrok körülötte. 

Az első és utolsó probléma a pénztárnál volt, mert nem akarták elfogadni a magyar diákomat, mondván, hogy ok, hogy én elmondom, hogy az magyar, és a diák azt jelenti, hogy estudiante, de ő nem tudja elolvasni, úgyhogy nem jó. Kicsit húztam a számat, próbáltam meggyőzni, aztán végül adott egy ingyen jegyet. Ráadásul neten az volt, hogy nem csak diákoknak, de 26 éven aluliaknak ingyenes a belépés, itt viszont kiderült, hogy 26 éven aluli diákoknak, úgyhogy még pont befértem. Az a baj, hogy túl nagyon voltam az elvárásaim. Nagyon sok festmény, szobor van, de nagyon kevés, ami tényleg meg tud fogni. A képek 3/4-e vallásos, ami igazán engem nem érdekel. Tele volt Goya képekkel, akinek súlyos problémái voltak az arcok festésével, de persze nyilván volt olyan képe, amire azt mondtam, hogy hű, de alapjában véve inkább a hű de rossz hagyta el a számat. (Tudom, mert én vagyok Tóth Bianka, akinek semmi sem jó.) Aki nagy hatást tette rám, az Dürer és Bosch volt. Volt még egy számomra eddig teljesen ismeretlen festő is, akinek én hülye nem írtam fel a nevét, de tájképeket festett, és kb úgy néztek ki, mintha fényképek lettek volna, nagyon szép volt. Az alagsorban is berendeztek egy kisebb kiállítást, valamilyen király valamilyen gyűjteménye számára, ami szintén szép volt. 

A kimerítő nézegetés után már elég éhes voltam a kiadós reggeli után, úgyhogy kinéztem egy helyet az útikönyvből és elkezdtem keresgélni, de útközben találtam egy másikat, ami olcsóbbnak tűnt és ettem polipot krumplival. Isteni volt, szeretem az ilyen dolgokat. A legjobb dolog, hogy mindig adnak egy kis pan-t, ami kenyér-kifli-zsömle keverék és iszonyatosan finom. Azért nem mondhatnám, hogy egy óriási adag volt, de nekem épp elég volt. Megterveztem a következő missiont, aminek a célja az volt, hogy üssem el valahogy az időt addig, amíg a nap nem kezd el lemenni, mert a Templo de Debodot akkor érdemes megnézni. Megtaláltam a második legrövidebb utat, ami Plaza Mayor - Iglesia de San Gines, ahova amúgy is be akartam menni - Convento de las Descalzas Reales, ami egy rendház (ami ugyanaz, mint a zárda?) és az apácák sütit adnak el és ebből szereznek pénzt, vagy valami ilyesmi, de ezt csak kívülről néztem meg, mert belépős volt - Plaza de Oriente, itt található IV. Felipe (Fülöp) lovasszobra, és mellette pedig a Palacio Real - Jardines de Sabatini - nyáron vagy tavasszal biztos nagyon szép színes, most egy kicsit unalmas volt, de nagyon szép volt a kilátás a Palacio Realra. Innen már nem volt annyira messze a Templo de Debod, de persze egy dombon található...

Egy egyiptomi templomról beszélünk, amit köszönetképpen küldtek a spanyoloknak, mert volt egy áradás és ők megmentették valahogy. Krisztus előtt 2200-ból származik. Ingyen lehet megnézni. Arra nagyon figyelnek, hogy egyszerre csak bizonyos számú ember menjen be és ők se tapogassanak semmit. Három-négykisebb kamra van és két nagyobb a felső szinten, ahol van egy kis interaktív makett, ami megmutatja az akkoriban létező templomokat, viszont már nem igazán funkcionál, van olyan gomb, ami nem világít, van, ami akkor is, amikor nem nyomtad meg. Vetítenek egy kisfilmet arról, hogy hogyan épült fel és van egy makett is arról, hogy hogyan nézett ki régen, mert most már eléggé le van rombolva. 

Hazafelé kiderült, hogy a Plaza de Espana-n egy kisebb vásár is van, ahol leginkább ékszereket lehet venni. Vasárnapra az El Rastro volt betervezve, és az újonnan jött lakó, Carlos is tervezte, hogy eljön velem, de este buliba ment...

2. nap

Carlos nem igazán tudott reggel felkelni, úgyhogy egyedül mentem a Rastrora, ami egy bolhapiac. Útközben, mikor a térképpel bajlódtam, egy srác útbaigazítást kért, de igazából csak azért állított le, mert tetszettem neki. (Mostantól Veszprémben is térképpel fogok mászkálni, just in case.) Mivel nagyon próbálkozott, megengedtem neki, hogy meghívjon reggelizni. Igaz, hogy én édesszájú vagyok, de a spanyolok Chocolate con churros-a (kb fánk forró csokival) még nekem is sok volt. Együtt még egész jó a kettő, de amikor már csak a forró csoki maradt meg, azt már nem bírtam meginni. Bár lehet, hogy nem segített a dolgon, hogy egy bárban próbáltam ki. Vissza a sráchoz, fizetni akart, de kiderült, hogy nincs pénze, kiment az automatához, nem tudott felvenni pénzt. Megkért, hogy fizessek. Nahh mondom ezt a pénzt se kapom már vissza, de mindegy. Útközben viszont vett le pénzt, ráadásul 20 eurot és a kezembe nyomta. Próbáltam neki később visszaadni, amikor volt apróm, mert én egy rendes lány vagyok, de nem kellett neki, úgyhogy vettem belőle 5 fülbevalót, 2 dvd-t és később ebédet. Aztán elküdltem, mert elég részeg volt, mert kiderült, hogy egy buliból tartott hazafelé, és kb 3x megkérdezte a nevemet, de még mindig nem tudta, meg csak lelassított. 

Hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, hogy az irányt a Palacio Real felé veszem.

Impozáns "kis" épület kívülről és belülről is. Ez a spanyol királyok hivatalos rezidenciája, manapság azonban már csak ünnepségek alkalmával használják. V. Fülöp építtette, 1764-ben fejezték be. 2800 (!) szobája an, amiből kb ötvenet lehet megnézni (én ennyire nem emlékszem, de lehet, hogy nem figyeltem eléggé). Meg lehet nézni a királyi gyógyszertárat, de ez nem nagy szám. 4-5 terem tele üvegekkel, rajtuk, hogy mi van bennük. Az egyetlen érdekes szoba innen az volt, ahol a lepárláshoz (stb gyógyszerkészítéshez) szükséges eszközök vannak, de azért itt hiányoltam azt, hogy leírják, hogy mit lehet azokkal az eszközökkel csinálni, meg milyen folyamat megy végbe. A többi (nem gyógyszeres) teremben voltak festmények, tükrök, de a legérdekesebbek a tapéták, dekoráció voltak. Minden szobában más. Nekem a legjobban egy kék tapéta tetszett, de a többi sem volt sok, ízléses volt, nem úgy mint mondjuk Versailles, persze itt is volt arany, de épp megfelelő mennyiségben. Az egyik teremben régi medálok vannak kiállítva annyira tiszta üveg mögött, hogy azt hittem még meg is lehet fogdosni. Persze nyilván gondoltak az ilyen tapizós emberekre, mint én, úgyhogy azért az üveg mégis ott volt. A harmadik rész, amit meg lehet nézni, a Királyi fegyvertár. Na ez felteszi a pontot az i-re. Már belépésnél megvan a hű-effekt, lovakon ülő katonák lándzsákkal, kardokkal, amint épp feléd mutogatnak.Szinte még egy kicsit ijesztő is. Aki fogékony a fegyverekre, meg a többi eszközre, amit a harcoknál használnak, az tuti élvezni fogja. Nemcsak a spanyolok dolgai, hanem a győztes csaták után az ellenféltől megmaradt dolgok is vannak (kínai, meg török). Nekem a legjobban a puskák tetszettek. A legnagyobb vagy két méter hosszú lehetett. Biztos jó volt vele lőni. Egyes pajzsok olyan részletességgel voltak kifaragva, hogy lehet, hogy tovább tartott a készítésük, mint maga a csata, vagy a király uralkodása. Összességében MUST SEE és itt is simán elfogadják a magyar diákot. 

Megnéztem a tegnapi éttermet, de mire odaértem sajnos már tömve volt, úgyhogy választásom egy jónak tűnő étteremre esett, az El Jardín-ra. Itt egy menü 11,5 euro volt, amiért kaptam egy paellát, brochetát (ami a szótárban rablóhús, de sztem ez valamilyen bélszín szerűség volt), flan-t (ami egy spanyol desszert, pudingszerű, csak egy kicsit keményebb) és inni. Kaptam még egy isteni pan-t is hozzá. A kiszolgálás nagyon jó volt, a paella szintén, a hús annyira már nem, de azt is csak azért, mert nagyon rágós volt és a késem gyenge, a flanban meg nem volt semmi különleges, nem volt rossz, de különösebben jó se. 

Előző nap láttam a Pradonál egy templomot, csak már nem volt kedvem megnézni, úgyhogy ebéd után visszamentem. Ez a templom az Iglesia de San Jeronimo el Real volt, természetesen pont zárva volt, de nagyon szép. Ezután a Parque del Buen Retiro-t néztem meg magamnak. Nyáron biztos szép lehet, de most elég kopár volt. Egyedül a park közepén lévő kis tó jött be, ami mögött közvetlenül van egy szoborcsoport XII Alfonsoról. A másik, amit meg akartam nézni a parkban, az a Palacio de Cristal volt, ami régen téli kertként működött, de most sajnos nincs benne semmi, csak kiállításokat szoktak itt rendezni, de most semmi nem volt. A középső részét damillal zárták el a közönség elől, amitől egy kicsit furcsa lett, úgy nézett ki, mint amikor a filmekben el akarnak valamit lopni és egy lézerhálón keresztük kell eljutniuk a "kincshez". Szerintem sokkal jobb lenne, ha még mindig növények lennének benne. 

Innen elballagtam az Atochára, de nem találtam buszokat, viszont kiderült, hogy innen tényleg drágább a vonat Segoviába. Szerencsémre pont a Reina Sofia múzeum mellett voltam, de mivel már késő volt és korán zárt, ezért már nem mentem be. Mentőötletként eldöntöttem, hogy elmegyek a San Gines csokizóba (nem tudom, hogy van-e ilyen szó, most már igen), de a sor kint állt.  Nem is értem a spanyolokat, 5 fokokban kint ülnek és beszélgetnek, nem fagynak meg? Én is bírom a hideget, de azt már túlzásnak tartom, hogy téli kabátban üljek kint a hidegben. Ráadásul a parkban rövid nadrágban és pólóban láttam futkosni az embereket. Kíváncsi lennék, hogy nyáron mi van rajtuk. Sajnos rossz szerencsém folytatódott, mert az összes olyan kávézó, ami útba esett tele volt, kivéve egyet, a National Geographics kávézóját. Ez a hely nagyon érdekes, az egyik részen ruhák, fényképek, könyvek vannak, meg van egy vetítő terem is, ahol National Geographicos filmeket vetítenek, és egy kávézó. A kávé viszont már annál érdektelenebb. 1,9 euroért egy nagyon kicsi kávét kaptam és ízre se volt a legjobb. A felszolgálók se voltak a helyzet magaslatán. Egy felvette a rendelést, de akkor már öt perce ültem ott, aztán 2 másik odajött, hogy kapom-e már a kávémat, fizetésnél is kb ugyanez a helyzet, úgyhogy csak egy kicsit volt ciki, amikor véletlen kevesebb pénzt adtam fizetésnél és utánam kellett szólniuk.

3. nap

Kivételesen elég későn keltem (fél 8 körül) és egy jó kávé után el is indultam a Museo naval felé. Útközben megnéztem a Casa de los siete chimeneas-t, ami arról híres, hogy van a tetején hét kémény, most valamilyen minisztérium található itt. A közelben van még a Palacio de comunicaciones, ami egy nagyon szép épület. Sikerrel nyugtáztam, hogy a Museo naval hétfőnként zárva van, szuper. Most megnéztem az Iglesia de San Jeronimo el Real-t, semmi cécó, ízléses, kevés díszítéssel. Ha vallásos lennék Madridban, akkor biztos, hogy ide járnék. 

Innen a Real Jardin Botanicoba mentem. Ez egy nagy kert, ahol az összes növényre rá van írva a neve, amit egy nagyon jó dolognak tartok. Van szabadtéri és téli kert, ahol az egzotikusabb növények vannak. Szintén az volt a probléma, hogy így télen nem sok növény virágzott, de legalább a belvároshoz képest végre egy kicsit csend volt. 

A Caixa Forum következett, ami egy kiállító-komplexum. Egy szó: modern. Túl modern, nem igazán értettem a kiállított dolgokat, de természetesen pucérkodás is volt. 

Centro de Reina Sofia: végre bejutottam. Szerencsére nem volt tele Goyával, ami máris jó pont volt. Főként 20. századi művek voltak, kevesebb vallással. Itt található Picasso Guernicája, ami persze egy nagyon híres festmény, aki abban az időszakban élt, annak biztos, hogy nagyon sokat jelent, de nekem csak egy Picasso és egyáltalán nem lehet kivenni, hogy mit ábrázol, de ez is egy olyan dolog, amit látni kell (legalább is szerintem sokan így gondolják).

Ezután az éhségtől kóvályogva betértem egy olasz étterembe, véletlen, nem baj, legalább a kaja jó volt és kaptam hozzá két beszédes srácot, Fabriziot a pincért és Giacomot (nem biztos, hogy ez a neve, de így emlékszem), akik elhívtak egy olasz koncertre estére, de nem igazán volt kedvem kifizetni a belépőt, úgyhogy végül a szálláson maradtam. 

4. nap

Irány Segovia! Kiderült, hogy az egyik buszállomás egy metró megállóra van tőlem. Kicsit több, mint egy órát kellett utazni 13-14 euro volt a jegy, oda-vissza. Röpke tíz euroval volt olcsóbb, mint amilyen a vonat lett volna. Segoviában újfent rájöttem, hogy nekem a kisebb városok sokkal jobban tetszenek, mint a nagyvárosok. Kicsit kevesebben élnek itt, mint Veszprémben. Teljesen jó. Segovia úgy néz ki, hogy van egy modernebb része, és van egy fallal körülvett régebbi része. Itt található egy világörökség is, a római időkből megmaradt vízvezeték. 

 Az Alcazar a fallal elkerített terület nyugati részén található és nagyon jó a kilátás innen a környezű falvakra, és a városra. Úgy hírlik, hogy Walt Disney erről a helyről mintázta a kastélyt, ami megjelenik minden rajzfilm elején. A belseje kb olyan, mint minden másik vár, ágyak, festmények, szobrok. Van viszont egy-két olyan szoba, aminek "ablakai" vannak, amik padlótól plafonig érnek és végre elég fényt engednek be. A toronyba szerintem nem érdemes felmenni, mert el van kerítve az egész, kihajolni nem lehet, fényképezni is nehezen, sokkal jobban lehet az ablakos szobákból. 

Nem messze, a főtéren található a Catedral. Óriási templom. Érdemes benézni a monumentalitása miatt. Kívülről nekem nagyon tetszett. 

Érdekes, hogy itt sokkal drágábban az éttermek, mint Madridban. Itt már 15 euro volt egy menü, viszont ehhez kaptam egy üveg bort, ill kaptam volna, ha megiszom az egészet, de az nem nagyon ment. 

5. nap

Az öt nap alatt most sikerült először olyan későn felkelnem, hogy már nem nagyon volt melegvíz, jól indult a nap. Ezután megkaptam a legnagyobb reggelit. Egy, azaz egy darab pirítós és kávé. Ezután végre bejutottam a Museo Naval-ba. Itt az 1400-as évektől napjainkig használt hajókat láthatunk, plusz használati tárgyakat, fegyvereket. Ó már megint azok a szépséges fegyverek, valaki vegyen nekem egy pisztolyt. Volt egy pár óriási adag, most már értem, hogy miért nem nagyon voltak női katonák (vagy csak kevés), mert rendkívül nehezek voltak ezek a fegyverek, azt is elég nehéz elhinni, hogy a férfiak elbírták. Lehet, hogy le voltak támasztva. 3 euro volt a belépő, amit azért tartottam kicsit soknak, mert nagyon kevés angol nyelvű brossúra volt, 25 teremből kb ötben volt. A tárgyak elé is spanyolul voltak kiírva a tények. Kaptam még 2-3 nyugdíjas csoportot is a nyakamba, amik kb olyan hangosan voltak, mintha gyerekek lettek volna. Amúgy meg teljesen megérte, tele volt hajókkal.

Az útikönyvből kinéztem még egy érdekes térképboltot, de mivel szokás szerint nem olvastam el normálisan a leírást, a bolt előtt döbbentem rá, hogy a könyv azt írja: a térképek pár száztól pár ezer euroig terjednek. Hát akkor ez kilőve. Gondoltam betérek Paco édesség boltjába, hogy vigyek valamit a hazaiaknak. Paco viszont annyira spanyol, hogy csak vasár-és ünnepnapokon nyit ki. 

Folytattam utamat a San Isidro múzeum felé, ami a Museo de los Orígenes, vagy a Kezdetek Múzeuma nevet is viseli. Mit tudok? Hogy ott van a San Andrés templom mellett, amit már egyszer láttam. Nézzük a térképet, ez az utca rajta van a képen, akkor ahol a kettő keresztezi egymást ott lesz, irány lefelé, itt nyílik egy utca, ez nem az, tovább, ez sem az. Ja, hogy végig a jó utcán voltam, és valószínűleg ott álltam a múzeum előtt, csak nem volt kiírva a neve, csak az, hogy a Spanyol Kormány tulajdona? Igen! Úgy képzeltem el, hogy régi fotók, festmények lesznek Madridról, hogy hogyan változott az idk során. Ehelyett visszamentek teljesen a mamutok korába, bemutatták, hogy Madridban, de főleg a környékén milyen leleteket találtak, milyen "homo-k" éltek itt. Érdekes, de 5 perc alatt végig lehet járni.

Az útikönyv megemlíti még a Jardines de las Vistillast, ami egy kisebb kert, jó kilátással. Mellette van a Viadukt. Na, nem tudom, hogy Spanyolországban nagy-e az öngyilkossági ráta, főleg a magasabb helyekről való leugrást nézve (segoviai torony), de a Viadukt is üvegfallal van lezárva. Hülye megoldásnak tartom.

Kipróbáltam mégegyszer a Chocolate con churrost a San Gines csokizóban. Annyira dícsérik ezt a helyet, de nekem itt se tűnt sokkal különlegesebbnek, mint a bárban, a forró csoki finomabb volt, de hogy állandóan ezt egyem... maradok a TúróRudinál. A hely viszont nagyon igényes, körben azoknak a hírességeknek a képe van kitéve, akik már jártak itt. 

6. nap

Ávila: Nagy csalódás:( Az egyetlen izgalmas és különleges dolog a középkori várfal, ami teljesen ép maradt a mai napig. Innen nagyon jó kilátás nyúlik az egész városra és a környező településekre. A jegyhez jár egy ingyen audio idegenvezető, amibe bele van építve egy gps vagy valami hasonló, de érzékeli, hogy hol járunk a várfalon és annak a toronynak a törénetét mesélik el. Persze magyar vezetés nincs, de angol van. Elég sok időt el lehet itt tölteni, főleg ha jó idő van. Világörökség pipa. Itt is található egy Catedral, 4 euro a belépő és egyáltalán nem éri meg szerintem. Az egész felújítás alatt volt és nem is volt különösebben szép. A busz 16,5 euro volt, annyira nem érte meg elmenni, de legalább ezt is láttam. Este még elmentem nézelődni a városba, vettem pár szuvenírt.

7. nap - hazatérés

Körbenéztem még a városban, megnéztem a Casa del Libro-t, ami egy csodálatos hely. Tele van könyvekkel, régi, új, minden. Több emeletes, én csak a földszinten voltam, mert megtaláltam, amit (nem) kerestem. Bementem a Basílica de San Francisco el Grande-ba. Ez is egy monumentális templom, nagyon szép. Elvileg itt található a világ 4. legnagyobb freskója. Mivel normális kajáldát nem találtam dél környékén, a legtöbb hely még ki sem volt nyitva ebben az időben, úgyhogy visszaindultam a szállás felé, hogy akkor indulok a reptérre. Visszafelé összefutottam a lengyel csajjal, aki magyarázott arról, hogy nem tudtak jönni, és milyen kár, hogy már jövök is haza. A repülőn kifogtam a legrosszabb szomszédokat, mögöttem természetesen rugdosós, mellettem egy párocska, ahol a csaj anyáskodott a srác felett, a srác nem tudom nem mozogni, ráadásul büdös is volt. Úgyhogy csodálatos volt.

Összességében: Madridra elég 3-4 nap is, aki bulizni jön, annak nagyon jó lehet, meg annak, aki szereti a nagyvárosokat. Van egy dolog, ami egyben nagyon jó, és egyben megtévesztő. A férfiak (de van, hogy a nők is) Hola Guapa-val köszönnek, ami annyit tesz, hogy helló szépség. De ha mindenkinek így köszönnek, akkor honnan tudja az ember, hogy mikor gondolják komolyan? Mondjuk egyszer volt egy olyan, hogy Guapísimával köszöntek egy csajnak, ami gyönyörűt jelent, tehát azért lehet tudni, ha valaki jobban tetszik nekik. Madrid nem az én városom, túl sok az ember. Folyamatosan azt éreztem, hogy sietnem kell. Túlságosan nagy a kosz is, úgy gondolják, hogyha vízsugárral elmossák, akkor az el is tűnik, hát nem!

Legjobb kaja: a kis kenyérke, amit az ebédekhez kaptam :D

Legjobb múzeum: Palacio Real

Legszebb épület: Alcazar Segoviában

Legszebb kert: Real Jardin Botanico

Legnagyobb csalódás: kosz, mocsok, kéregetők

Legjobb dolog: metró, jó, átláható rendszer